kicselezzük az időt...

Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?

Egy sárguló őszi levél vallomásai

Az ősz az elmúlás évszaka. Ilyenkor a sokfajta

lombhullató fák leveleinek színe gyönyörű

festményképeket tár szemünk elé. Ezek a

csodálatos képek nem egy festőművész,

hanem az isteni alkotás csodálatos és

felmérhetetlen művei. Ha jól szemügyre vesszük,

láthatjuk, hogy a levelek szinte minden színben

pompáznak a zöldtől a sárgáig,

s ettől még gyönyörűbb a természet.

Az aki voltam,
egy fényképről néz vissza rám
És nem hasonlít már,
múlt és jelen
Valami elmúlt, lassan felnőttem én,
Mégis úgy vigyázol rám
Mint amikor még
Nem tudtam milyen jó nekem,
Hogy itt vagy, mindig így legyen!
Altass el, ringass mint régen,
Már értem a mesét,
Jól csak a szíveddel látsz
De néha még a szív is téved
Hát mindig itt legyél,
Hiszen semmi volnék Nélküled!
Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell,
De soha ne félj,
minden életedben
Ott leszek én is
Kérlek Istenem, engedd, hogy így legyen!