2011. február 5., szombat

tetőtlen.


Percről percre ölöd ki belőlem, feléd való szeretetemet, azon dolgokkal, szavakkal amiket felém teszel, mondasz. Nekem nem az a vágyam, hogy veled legyek, újra szerelmes legyek beléd, csak vágyom a barátságodra, mint azelőtt, amikor még legjobb barátok voltunk, uborkával tömted ki a szád, én meg csak vicsorogtam és felhőtlenül nevettünk együtt. Mindössze ennyire vágyok, de te megmondtad, hogy nem akarod, tiszteletben tartom ezt, csak fáj és teljesen összetörtnek érzem ezáltal magam. De tudd, hogy én mindig itt leszek, még ha nem is mutatom ki, vagy nem beszélünk évekig én akkor is várom, hogy meg békélj magaddal és SOHA nem foglak elfelejteni.!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése