Kelj föl, nap

Kelj föl, nap

Ébredj, sugaras nap,
kelj föl, aranyos nap:
hóvirág, ibolya
mutatkoznak.

Zsendülő határra,
rügyezgető ágra,
süss fel, aranyos nap,
a világra.

Kelj föl, aranyos nap,
ragyogj, sugaras nap,
édesanyám arcát
simogassad.

Nem tudom mit vétettem. Megint össze törtem lelkileg.

tetőtlen.

Percről percre ölöd ki belőlem, feléd való szeretetemet, azon dolgokkal, szavakkal amiket felém teszel, mondasz. Nekem nem az a vágyam, hogy veled legyek, újra szerelmes legyek beléd, csak vágyom a barátságodra, mint azelőtt, amikor még legjobb barátok voltunk, uborkával tömted ki a szád, én meg csak vicsorogtam és felhőtlenül nevettünk együtt. Mindössze ennyire vágyok, de te megmondtad, hogy nem akarod, tiszteletben tartom ezt, csak fáj és teljesen összetörtnek érzem ezáltal magam. De tudd, hogy én mindig itt leszek, még ha nem is mutatom ki, vagy nem beszélünk évekig én akkor is várom, hogy meg békélj magaddal és SOHA nem foglak elfelejteni.!!!

Happy Birthday Merci!

:*

Ash.

I am in love with you, Ashley Stymest.♥

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk.Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”